Történetünk

"Véleményeiben, ítéleteiben, megállapításaiban sokszor tévedett, de életműve ismerőinek mégis úgy rémlik, hogy ő volt a legokosabb ember századunk egész magyar irodalmában. Műveltsége káprázatos volt: óriási irodalmi, történelmi, filozófiai, esztétikai, néprajzi ismerete mellett alaposan jártas volt a modern természettudományokban; biztonságos nyelvtudása nyelvészekkel vette föl a versenyt (semmit sem szeretett fordításban olvasni, inkább megtanult még egy nyelvet, hogy az elébe kerülő könyvet eredetiben értse; műfordításai pedig filológiailag is, hangulatilag is példamutatóan pontosak). Bár vérbeli prózaíró volt, a verstannal professzori szinten volt tisztában, s ha a dráma stílusa úgy kívánta, példásan tiszta jambusokban tudott fogalmazni vagy Shakespeare-t fordítani. És ha személyes beszélgetések közben ellentétes vélemény hangzott el, nemcsak méltányosan tudomásul vette, és kizárólag világosan kifejtett észokokkal szállt vitába, hanem modorának rendkívüli kedvessége, a beszélgető partner feltétlen tisztelete egyszerűen lefegyverezte azokat is, akikkel éppen nem értett egyet. Úgy vettem észre: általában éppen az volt rá jellemző, hogy teljesen soha senkivel nem értett egyet. Élete java részében minden jobboldali baloldalinak, minden baloldali jobboldalinak gyanította vagy éppen vádolta. De még aki vádolta is, első személyes találkozáskor menthetetlenül megszerette, miközben aki rajongott érte, az sem érezhette, hogy mindenben egyetért vele. Mindig azt mondta és írta, amit valóban hitt, nemegyszer nagyon is meghökkentve azokat, akik éppen eszmetársuknak tudták, s nem kevésbé azokat, akik ellenfelüknek hitték azt, aki most csodaképpen egyetért velük. Így azután ez az alkatilag társasági ember, a bölcs igehirdető és kellemes csevegő, akit szakadatlanul népének és az emberiségnek közös gondjai és lehetőségei izgattak, miközben valahogy minden olvasó emberre hatott, végérvényesen légüres térben, elszigetelt magányban tudhatta magát. ...

Igazi harmadikutas, és erre a fasizmus idején ugyanúgy nincs lehetőség, mint a fasizmus legyőzése után....

Óriási életműve még alapos kritikai feldolgozásra vár, de úgy ítélem, az már most kétségtelen, hogy a tévedések, zsákutcák után, a jóhiszemű tévelygések útját járva, az életmű java része a század legnagyobbjai közt biztosítja helyét."

Részlet Hegedűs Géza:  A magyar irodalom arcképcsarnoka című művéből

(Forrás: nemethlaszlo.netlap.net)

Első ízben 1946/47-ben a Tisza István Református Gimnáziumban szervezték meg a dolgozók gimnáziumát, majd az 1952/53-as tanévtől a Katona József Gimnáziumba került.

1961-ben szervezték meg a Dolgozók Önálló Gimnáziumát. A fiatalok oktatása az esti, az idősebbeké a levelező tagozaton történt. Először 24 fő érettségizett 1966/67-ben. 1972-től a gimnáziumi oktatás mellett egy új formában, a 3 éves szakmunkások szakközépiskolájában is megkezdődött az oktatás. A jelenlegi névadó nevét 1982-ben vehettük fel.

1989/90-es tanévtől 20 éven keresztül működött az ifjúsági tagozat. Azóta nappali rendszerű felnőttoktatás keretei között folytatódott a fiatal felnőttek oktatása. Képzéseink között egy új, digitális oktatási formát is bevezettünk EU-s támogatással 2010-től.

Az önálló intézmény 2008 és 2013 között 5 további szakközépiskolával és kollégiummal együtt a Humán Középiskola intézményegységeként működött. 2014-19 között a Bolyai János Gimnázium tagintézménye voltunk.

2019. szeptember 1-től már a Kecskeméti Németh László Gimnázium néven önálló iskolaként működik újra.